Ma Juli állapota nagyjából stagnál. A 60 körüli vérnyomást tartotta, eközben délelőtt többet vissza tudtak venni az egyik gyógyszeréből, de délután már nem tudták csökkenteni, mert akkor leesett a vérnyomása, így vissza kellett emelni a gyógyszert egy magasabb szintre.
A stagnálás kétoldalú dolog. Egyrészt jó, hogy nem romlik az állapota (ennek mindenképpen örülünk), másrészt az orvosok szeretnének már előrelépni, hiszen a nyitott mellkas hosszútávon nem szerencsés (és 10 nap már erősen hosszútávnak számít). Azt mondta ma a doktor úr, hogy egy stagnáló nap is valamilyen szinten visszalépés, mert a szervezet a tartalékait használja fel, amiből egyre kevesebb van. Állítólag néhány napon belül talán eldől, hogy rá tud-e érezni Juli a javulás útjára, amire most nagy szüksége lenne.
